A csoportos muzsikálásnak megannyi műfaja, formája, helyszíne, élménye van, de ezek közt jól elkülöníthető a fellépés, a buli és a rögtönzés. Míg az első lényegében kizárja a közönség dobolni képes nagyobb részét, az utóbbi kettőben része lehet a merészebbeknek, akik dobhoz jutnak vagy sajátjukat is elhozzák. A verőcei fellépés koncertnek indult volna, azután a várakozás és a helyiek érdeklődése okán spontán rögtönzéssé vált már a koncert előtti órákban, a Művház Dunára nyíló teraszán. Ezt követően koncertszerű előadás kezdődött, de már úgy, hogy a búcsúzó zenekar meghívta az Afrobreakz dobosait egy kis közös „nótázásra”. Ez oldotta a színpad és a tánctér közötti merevséget, így nem is a színpadon kezdtünk, hanem a nézők között, a tánc szomszédságában, vele és benne. Néhány szám után már az sem bírta tovább, aki nézőnek jött, saját dobbal vagy egy-egy szabad djembével beszálltak a helyiek, s még olyan is akadt, aki spontán reppeléssel múlta felül a tradicionális afrikai ritmusokat egy megkaparintott mikrofon segítségével. A buli nemcsak így folytatódott, de a rögtönzés egyenesen átvette a főszerepet, mindenki „belebeszélt” hangszerével, akinek csak mondanivalója vagy „szózuhataga” volt. A tempó a robbanástól a málladozásig ívelt, ami érzékeny végszó volt szinte, de a dobok hangja nyugtalanságot vitt a Duna partjára is az esős-párás éjben gyújtott tűz mellé, később ismét a terasz védfalai közé. Ennek azonban már vége sem volt… – tán még ma is tart, ha közben a dobosok változtak is. Az verőcei Afrobreakz-buli csak a kezdet volt. Folytatása máris következik, július 25-én ismét Afrika nap és táncház lesz Verőcén…!