Évente egyre növekvő számú fesztivál lepi el a naptárakat, egyre több műfajban és helyszínen. Az érdeklődő közönség számára mindenesetre támpont nemcsak a reklám, a programajánlók tömege, a színhelyek típusa és rangja, hanem az állandósult helyszínek fontossága is itt kap jelentőséget (lásd a Művészetek Völgye, az Utcazene Fesztivál, a Gödör vagy a Sziget). Ezért is kap nyomatékot az idén immár VIII. alkalommal megrendezett Dévaványai Dobfesztivál.

A megnyitókor fölidézett ritmus-képletek, a dobtanítás és a tánctanítás közbeni pergés, a „zuhanyozói dobtérben” zajló improvizációk kicsit már körülírták, mit remélhet a hallgatóság a fellépéstől.

Az Afrobreakz mint formáció először kapott meghívást (Zsaresznak utólag is köszönet érte!), s talán senki sem bánta meg… A koncertfellépés a Szilaj Dobkör után következett, akik fergeteges produkciója mintegy előkészítette a hangulatot. Nem lehet saját vállalásunk a mi produkciónkról írni, így csak arról néhány szót, ami „belülnézetből” volt látható. A hozott műsor számai már többször játszott, gyakorolt nóták voltak, de a fesztiválon minden másképpen van – a rögtönzések históriája is. Dévaványa lakói, vendégei és a tábor színpadról látható néző-tömege ténylegesen tombolt a nyugat-afrikai nótáktól – főként a táncosok láttán, akiknek ezért vagy négy-öt számot végig kellett zúzni… Csak a nézői reflexiókra hagyatkozva annyi benyomás illendően rögzíthető itt, hogy hallhatóan-láthatóan lelkesítő volt, amit előadtunk. Az utolsó szám végén „levittük” a zenét a tábortűzhöz, ahol még reggel ötkor is dúlták a dobokat a kitartóbbak és elszálltabbak…

A kitartásról még annyit, hogy ez utóbbi tábortűz melletti folytatás is Zsaresz javaslata volt, miként az előfesztiváli dobolás kísérlete 12 órán át a Planetáris Kapcsolat Őslakók Világkongresszusa a Földanya Gyógyításáért elnevezésű mozgalomhoz kapcsolódás attrakciója (részletek a Dévaványa-honlapon!). Utóbbi ugyan nem volt teljes körű Dévaványán, sokan még meg sem érkeztek, a mindig zizegő-mozgó capoirások sem tudhattak fél napot kunsztolni e célért, de a délután négykor lassan és változó dobosokkal megkezdett „szakrális dobolás” vége reggel hatig is eltartott, ennyi idő alatt már egy repülőgép is megjárja Mexikót, a sámánének és dobszó viszont hangsebességgel és a képzelet hullámain jóval gyorsabb…

Az idei Dévaványa viharos szombatja megannyi várt produkciótól foszotta meg a fesztiválozókat (nem kizárt, hogy a Földanya válaszolt a maga „dob-hangján”, de félreértette a sátorozók érdekeit). Ami mégis megtörtént a fesztiválon, s amit a közönség meg a dobosok hazavittek, arról majd fotók és film- vagy hangfelvételek számolnak be élményszerűbben… Aki pedig honlapunkon jár, már írhatja is naptárába a 9. Dévaványai Dobfesztivál 2010-es programjának csábító napjait…!